A nyugdíjgondokon csak az öngondoskodás segít?
A biztosító szakmában komoly hangsúlyt fektetnek az öregkori öngondoskodásra, melyek megoldását csak és kizárólag megtakarításokban (életbiztosítás) látják. Ennek oka az elöregedő társadalmi szerkezet, állítja a MABISZ tanulmánya. Sajnos nem veszi a tanulmány górcső alá azokat a tényeket, amelyek még pesszimistább képet tárnának azok elé, akik 30-40 év múlva készülnek nyugdíjba menni.
A társadalmi szerkezetváltás (elöregedés) hátrányain túl, komoly problémát fog jelenteni azoknak a rétegeknek a (túl)súlya, akik megfelelő iskolázottság nélkül nem tudnak majd munkát vállalni. 2030-2050 között milliós lesz ennek a rétegnek a száma, akiket szintén el kell majd tartania a társadalomnak, a nyugdíjasokon és a gyermekeken kívül.
Az időben elkezdett életbiztosítás megtakarításokon túl mit tehet az átlag magyar? Hiszen nem csak a nyugdíja került veszélybe a 70-es és lassan a 80-as generációnak, hanem az egészségügyi biztosítás, az óvodák és iskolák fenntartása, és maga az egész állami közigazgatás, hiszen arányaiban tekintve a most is katasztrófálisnak tartott eltartó/eltartott arány, hamarosan zuhanórepülésbe kezd, ami nem a fentartható gazdaságot vetíti előre!
Hogyan biztosítható a jövőnk a megtakarításokon kívül? A válasz egyszerű és kézenfekvő: csak és kizárólag, a gyermekvállalás rohamos emelkedése segíthet rajtunk.
Az államnak külön intézkedésben kellene biztosítania, hogy a 70-es években született viszonylag nagyszámú, jelenleg gyermekvállalási szempontból is a legaktívabb réteg számára biztosítsa és előmozdítsa a gyermekvállalási kedvet, mivel ez a réteg 5-8 év múlva inaktív lesz a gyermekvállalást tekintve. Ennek a fő problémája, hogy az őket követő korosztályok egyre apadó lélekszáma nem fogja tudni megfordítani a demográfiai problémát, mivel évtizedről évtizedre egyre nagyobb számú gyermeket kellene vállalnia az egyes korosztályoknak, és valljuk meg, a hamarosan szükségesnek mondható 5-8 gyermeket nagyon kevés családban fogják vállalni.
A jelenlegi Parlamentnek történelmi felelőssége messze nem az, amiről jelenleg a T. Házban vitáznak, hanem a demográfiai helyzet normalizálásának lehetőségének biztosítása!
A magyarság néma harca a gyermekvállalás lesz, melyet a 0,8-as népesedési rátáról, mielőbb 2,0-re, majd 3,0-ra kell emlelni, különben az életbiztosítás megtakarításban sem lesz erő, hiszen a pénz értéke is kétségessé fog válni egy katasztrófális demográfiai és bizonytalan gazdasági helyzetben. Jól látható, hogy csupán hitelből, gazdasági eredmény nélkül, egy ország 5-8 év alatt csődbe jut! Viszont, ha az állam azonnali, komoly és eredményes harcot hírdet a tudatosan vállalt gyermektelenség ellen, elméletben biztosítható a gazdaság növekedése, és ez által az állami ellátó intézmények működésének feltételei is.
Minden magyar családban szükséges a három gyermek, ellenkező esetben senki sem tudja biztosítani az élet jelenlegi feltételeit 30 év múlva!
Tehát mégegyszer: gyermek, gyermek, gyermek!
Vissza